„Egy cikkben például olyan jazzének-virtuózként aposztrofálja a szerző, aki a hangulati és technikai skála rendkívül széles spektrumán képes remekül helytállni, legyen szó a megírt téma ihletett kibontásáról, szólisztikus scat-improvizációról, balladákban való érzelemkifejezésről vagy feszes ritmusú témák pontos artikulációjáról. Méltatója olyan óriásokkal helyezi egy páholyba, mint Betty Carter, Cab Calloway, Sammy Davis Jr., Bobby McFerrin, Etta Jones, Sarah Vaughan vagy maga Ella Fitzgerald.”
Brr. Beletörik az ember szeme az ágas-bogas szóvirágokba. Pedig ez a Szőke Nikoletta dolog közel sincs ennyire túlbonyolítva. A széparcú, töltött galamb állagú énekesnő hajilag szőke, a Nikoletta meg egy kellemes hangzású női név. Pont passzol az olyan jó semmilyen, jazzesen unalmas zenéhez, ami mindenkinek tetszhet, de századszori hallgatásra sem emlékszik belőle egy hangra sem az ember.
És mint ilyen, többfunkciós. Lemezen kiváló háttérzene a cigányság kulturális érdemeit métató cikkek írásához, de ajándéknak sem utolsó. Tőlünk gyökeresen különböző zenei ízlésű vagy egyenesen botfülű barátnőtől, rokontól, munkatárstól garantált a hála érte. Néhány magunkfajta lényeglátó kotnyelesen kívül senki se merné degradáló szavakkal illetni Szőke Nikoletta Quartet sekélyes émelygéseit. Koncertre is elvihetünk becserkészni vágyott nőket, minket előléptetni tervező főnököt, meg leszünk dicsérve utána, hogy milyen kifinomult, milyen igényes is a mi zenei ízlésünk. Persze az önmaguk kulturális felsőbbrendűségében önfeledten tapicskoló, művészetfasiszta sznobok (ön)fényezésében is feltétlen jó szolgálatot tesz ez a Montreaux-i Jazzfesztivált nyert dalos pacsirta.
Nekik annyit mondhatunk, hogy 2012. március 25. (vasárnap), 20:00, Vigyázó Sándor Művelődési Ház (Budapest), JazzPresszó. Vagyis a lehető legméltányosabban járunk el: mint a szoba közepére odapiszkító kiskutyáknak, belenyomjuk az orrukat a saját szarukba. Hátha tanulnak belőle. Mert teljesen mindegy, hogy a tyúk vagy a tojás volt-é előbb, azaz a fentebb vázolt mélységű zene vagy az ilyesmikre gerjedő embertársaink. A lényegen mit sem változtat.
Roppant furmányos módon próbálod népszerűsíteni a jazzt. A cikkek tónusából kiindulva feltételezhetően egy szerző tollából erednek a cikkek. Miután a blogarchívumból kiderül, hogy Hitlerrel és Sztálinnal egy táborba tartozol, akkor következetesebb lenne a műfaj betiltását követelni. Azokban a régi szép időkben volt igazán népszerű a jazz! Mindenki Willis Conovert, az AFN Stuttgartot, Ljubljanát, Novi Sad-ot, Nizzát vagy valamelyik nyugati adót hallgatta, hogy - akár folyamatos zavarásnak kitéve is - hozzájuthasson egy kis jazzhez. Ha megmutatod magad a nyilvánosság előtt, akkor népszavazást kezdeményezek, hogy te kerülj a kulturális tárca, netán a kormány élére. Köszönöm az alapos műsortájékoztatókat és a rasszizmus kérdésében bevezetett averziós terápiát - (a gyengébbek kedvéért: olyan töményen adagolod az ízléstelenséget, hogy még Hitlernek is kifordulna a gyomra tőle.)
VálaszTörlésJoszif Visszarionovics
Teljesen igaz a cikk, így több év távlatából kerestem rá, ugyan ki ez az énekes, hát meg kell, mondjam, egy nagy zéró. Virtuozitás semmi, hangok kitartása ízessége, semmi, unalmas, zeneiskolás, nem értem, hogy volt képes megnyerni a Montreuxt. Egyáltalán nem tehetséges, csak egy szimpla, kicsit átlagnál jobban éneklő hang, unalmas, érdektelen, feledhető, ha tudna énekelni, már kieresztette volna a hangját. Még egy videót nem láttam tőle, amiben ez megtörtént volna. Méghogy nagy jazznevek és zeneiskolások, muhahahahahahahaha.
VálaszTörlés