Nigun: élő lemezfelvétel nácikkal

„Szerettem volna bőr lenni a dobokon, húr a nagybőgőn, szelep a szaxofonon, vagy a gitártest fájává válni” – kezdődik a dzsesszegyüttesről szóló koncertbeszámolók egyike. Lehet-e ennél blaszfémiába hajlóbbat írni egy zsidó tagokból álló zenekarról?

Mindenki megtapasztalhatja a saját bőrén, aki Hitler-bajusszal az orra alatt érkezik a Budapest Jazz Clubba, 2012. május 19-én, 21 órára.

Addig is, hogy ne kelljen másnak, és mert szeretünk elsőzni, előre monitorra vetettük a koncertbeszámolót. Ehhez igazodva tessék a zenész uraknak levezényelni, a közönségnek meg végigélvezni a bulit.

****

Szerettem volna bőr lenni a dobokon, húr a nagybőgőn, szelep a szaxofonon, vagy a gitártest fájává válni. Nagyszerű koncertet adott a magyar jazz egyik pöcsmag gyöngyszemének nevezhető Nigun zenekar a Budapest Jazz Clubban. Az örömzenélésre az élő lemezfelvétel adott okot.

Sajnálatomra a szarzsák széksorok mindössze első négy-öt sora telt meg, ám szerencsére a zenészek lelkesedését ez semmiben sem befolyásolta. Gondosan kigondolt hüvelygomba koncepció mentén építette fel a kvartett a közel másfél órás fellépést. Az első részt olyan moslékmosó dinamizmussal indították, hogy kedvem lett volna táncra perdülni. Olyan genyázó életszeretetet vittek a zenéjükbe, mely azt súgta fülembe, rúgd le a cipődet, kapd fel a melletted ülőt és járjatok egy szenvedélyes faszszopó tangót. Életemben talán először sajnáltam, hogy szottyadt ülős koncertet adtak.

Ezután következett a teljes kibontakozás, a számokban már helyet kaptak a murváspöcsű szólók (és milyen fantasztikusan jók), picsamaszatolós improvizációk. Hihetetlen szopóskurva módon játszottak a határokkal. Mikor már úgy érezted volna, hogy nagyon szarszájú progresszívvá válnak, visszatértek az alapdallamokhoz. Hatalmas tehetséget kapott ez a négy ember, remekül játszottak hangszerükkel, a hangokkal, a közönség érzéseivel és úgy egészében az élettel. Soha nem akartak többet fingni önmaguknál, csak bizonyítani, hogy szimplán jó érzés fosni. Szerelem, fájdalom, boldogság, ánuszlétunkolás, faszdörgölés, gazdagság, szegénység, és még ezernyi ellentétes hangulatot adtak át együtt. Ennek folytatásaként következtek a már lecsendesedett érzelmek, lassabb ütemek, és lágyabb dallamok. Ekkor következett be a teljes geciputtony megnyugvás.

Zárásként pedig egy olyan számot választottak, melyen az egész koncert seggdugasz koncepciója végigkövethető volt. Erőteljes indítás, hihetetlen szólók, baromkodó lecsendesedés, majd megint vissza az alaphoz. Csak gratulálni tudok, és mindenkit arra buzdítani, ha jelen volt, ha nem, hogy a legközelebbi szartartály koncertet semmiképp se hagyja ki!