Gyakori kérdések a jazzről

Gyorstalpaló a zenei stílusok legpenetránsabbikáról. A nagyításért katt a képekre.

Az igazság Hartyándi Jenőről

A vámpírok állítólag nem látszódnak a tükörben. A Mediawave főszervezője tehát nem vámpír.

St. Martinnal magyaríthatnánk, de talán így is megteszi

Jenőkém, ez így felesleges

Kiss Béla sepsiszentgyörgyi festő és Grencsó István szaxofonröfögtető performansza nyitotta meg a 2012-es Mediawave fesztivál zenei programját. Az alant következő két videó ebből a művészi szenvedésből-szenvelgésből nyújt érzékletes ízelítőt. (A többi rész nincs fent. Nem tudni, hogy miért csak ezek kerültek fel. Na nem mintha ennyi is nem volna bőven sok az elégből.)

Azért jó látni, hogy az embereket mennyire nem érdekli. Ez, kérem, hülyeség, mondaná erre Besenyő Pista bácsi. És újfent milyen igaza volna. Mert ez nem afféle vicc-hülyeség, ez igazi hülyeség. A lehető legrosszabb fajtából.

Ejnye, Ferenc testvér!

Miles Davis kutyául érzi magát

Nyakig ér a Mediawave!

Ma indul a Mediawave fesztivál Komáromban, a Monostori Erődben. Minden dzsesszfellépőt ajánlottunk már ájtatos, mézesmázos szavakkal, de a könnyebb átláthatóság kedvéért összegyűjtöttük egy bejegyzésbe a korábbi írásokra mutató linkeket. Önök pedig ne legyenek linkek, kattintsanak, majd ha úgy döntenek, akkor menjenek csalódni! Lelkük rajta!

1. BENKŐ RÓBERT (HUN)

2. FLY TRIO (USA)

3. GRENCSÓ REAL TIME KOLLEKTÍVA (HUN)

4. MELEG TAMÁS QUINTET (HUN)

5. MOLNÁR SÁNDOR QUARTET (HUN)

6. TÓTH VIKTOR TERCETT (HUN/SLK)

7. KEN VANDERMARK & PAAL NILSSEN-LOVE (USA/NOR)

Történetek Szabados Györgyről

Győrött 30 éve aludt el az államhatalom és hagyta, hogy nemzetközi jazzkoncert-sorozatot indítsanak a Hartyándi Jenő-féle figurák. Ennek az évfordulónak állít emléket a ma kezdődő Mediawave fesztivál. A dzsesszzenészek vagy korán halnak, mint Váczi Tamás (1956-1987) és Vajda Sándor (1965-1996), vagy későn, mint Györkös László (1947-1997), de sohasem időben. Szabados György érdemesített minket erre legkevésbé. Ő nem volt tekintettel senkire, hanem bár már 1947-ben megszületett, de csak tavaly, 2011-ben hagyta abba dzsesszel csesztetni a zongorát. Egy ilyen hosszú élet leélése után bőven maradtak róla történetek. Ezekből szemezgettünk. Jó szórakozást!

Méltatás: Bacsó Kristóf Quartet – Nocturne

A szaxofon Azurák Csabájának új albuma minden idők egyik dzsesszlemeze. A rajta hallható hét darab valamennyi kritériumnak megfelel, hogy az legyen, hiszen az alap európai hangnemek hangközeit (kvint, terc) fél hanggal szűkíti és elég gyakori benne a poliritmia is. Emellett az olyan fantasztikusan szellemes és ötletes című szerzeményekben, mint a Metamorphosis, a Smiling Moon és a Lunar Dance, Bacsó akkorákat szólózik, hogy a darabok végére jól hallhatóan elhangolódik a szaxofon. Meggondolatlanság volna azonban ezt hibaként a szemére vetni.

Megvan, ne keressétek tovább!

Ó, köszönjük! Bele vagyunk pirulva!

Itt méltatnak minket úgy, hogy belesajdul a szív! Bevalljuk, már hetek óta akartuk ezt a magunknak való kiszúrást, de csak most találtuk meg hozzá az ideális posztot.

Ez volt tavaly a Mediawave

A helyi szaxofonbetyár önélvez.

Tavaly, a szombathelyi Weöres Sándor Színházban megrendezett zárónapról íródtak a következő sorok. Ez valahogy nem került be a fesztiválról szóló cikkajánlóba.

„Az étterem és a terasz már gőzerővel működött, de itt is inkább a belterjesség dominált. Az átlagember számára furának tűnő figurák beszélgettek furán hangzó dolgokról, egy kislány az asztalok és a lábak között mászkált négykézláb, öntudatos hölgyek vezetgettek pórázon öntudatos ölebeket.

20+20+20+60 = facepalm

„Seymour Wright, John Russell és Guillaume Viltard. [...] Az est első felében a szaxofonos, a gitáros és a nagybőgős egy-egy szólót játszott 20-20 percben, majd egy rövid szünet után egy közel 60 perces lebilincselő triókoncertet adtak” – szörnyülködtetnek az Improv.hu-n, majd megadják a kegyelemdöfést: – „A fellépésről hangfelvétel is készült.”

Most meg norvég szaxofonost importálnak!

Gyerekszaxofonnal? Az ilyesmi mikortól számít pedofíliának?

Hát nincs itthon elég színesfémszopó? Ha a konzi portásának kutyájára dobnak is, szaxofonosra esik! Mennyivel kevésbé bosszantó Jan Garbarek rétestészta improvizálása, mint a magyar társaié? Fiatalon ugyanúgy John Coltrane-ért rajongott, majd ugyanúgy lépett túl rajta, de azért továbbra is szereti, ahogy a hun kollégái is.

A tolvaj zongorista

2011-ben Pozsár Máté nyerte a Creative Art-díjat. Az alapító, Vukán György honlapján ez az egyetlen kép szerepel a srácról. Cáfoljon meg valaki: nem olyan, mintha a hugica kapta volna le mobillal, amint szombaton buliba menet, suttyomban épp megdézsmálja a családi kasszát? Ezért tart itt ez az ország!

Jó, ha egy fogorvos improvizál?

Ön melyik fogorvoshoz menne szívesebben?

„Kiskoromtól kezdve mindig az volt a mániám, hogy hadd játsszak valamit a darabra, ami fel volt adva. Azt mondták: „Gyurika, ha tudod a darabot, akkor az óra végén játszhatsz rá”. De volt olyan tanár is, aki még akkor se engedte meg. Egyébként jellemző volt arra a korra, hogy nem volt szabad improvizálni, az Akadémián sem” – sajnáltatja magát Vukán György.

Jazz toxikus közönségnek

Hogyan javítható meg a magyar jazz?

Gyakran vádolnak minket azzal, hogy negatívak és ellenségesek vagyunk a stílussal. Ez igaz is. A változatosság kedvért ezúttal azonban építő jellegű javaslatokat teszünk. Mindjárt húszat!

Hartyándi Jenő, a kirekesztő

A Mediawave fesztivál igazgatója a tegnap megjelent interjújában kijelentette: „Akit érdekel, jöjjön, akit nem, az semmiképpen!” Nem hasonlít ez Rákosi szavaira: „Aki nincs velünk, az ellenünk van”?

Mennyivel szimpatikusabb már a mi jelmondatunk: „Nekem nincsenek előítéleteim, én mindenkit egyformán utálok.” Értve ezalatt természetesen a jazz zenészeket, a jazz rajongóit és a jazz „ügyének” szekértolóit. Félreértés ugyebár ne essék.

Tony Lakatos világot lát

Hé, haver, hagyd már abba azt a nyekergést!

Egy rém gusztustalan kép

Csak saját felelősségre! A keletkezett lelki károkért felelősséget nem vállalunk! Szigorúan tizennyolc éven felülieknek! Gyenge gyomrúak és idegrendszerűek semmiképp ne kattintsanak!

Ha valakinek eddig nem lett volna nyilvánvaló: Tóth Viktor egy kibebaszott zseni!

"A kreatív improvizáció kompromisszummentes tisztelete"

Grencsó Real Time Music Collective. Mediawave. 2012. április 27. 22 óra. Komárom. Monostori Erőd. Ékes Színpad.

Ez lesz: koncert közben megzuhan a dobos és baszhatjátok a bulit!

"hitler barna haj"

Emberek ezzel találtak ide. A Google Translator ismét brillíroz!

Szaxofonos viccek

Néha úgy érezzük, hogy rengeteg sokat teszünk a magyar dzsesszért.  Már azzal, hogy nevén nevezzük, hogy írunk egyáltalán róla. Az alább következő viccek nagy része saját fordítás. Ez mondjuk nem túl nagy vállalás.

Két muzsikus beszélget.

- Nem tudom már fizetni a lakbért, kénytelen vagyok zaciba csapni a gitárt.

- De hiszen te szaxofonozol!

- Persze. A gitáros a társbérlőm...

Na, itt kezdődött a hanyatlás!

Sok minden rosszat el lehet mondani a Rákosi-, majd a korai Kádár-korszakról, de azt aligha, hogy lábát a nyakába szedve rohant volna támogatni a jazzt. Sőt – nagyon helyesen – tiltotta is, de úgy, hogy megengedőbb kedvében is elkérte előre a fellépő zenekaroktól a pontos kottát. Csak semmi improvizáció meg jazzes hangszertökölés! Ha néhány hanggal is eltértél a jóváhagyottól, akkor mehettél a levesbe, és csak leshetted, hogy mikor léphettél újra fel. Nehogy lemezfelvételi lehetőséget nem kaphattál, de még úton-útfélen akadályoztak is, hogy keltsd a nyilvánvalóan káros rosszat. Mámorító idők voltak azok!

Srácok, mondjatok nemet!

Nem találtunk a zenekari tagokról közös képet, ezért magunknak kellett csinálni. Hogy egy kissé feldobjuk a művet, ráraktuk ezt a szimpatikus férfit is a srácok mellé. Ugye, milyen jól mutatnak együtt? A bankszámlánkra kérjük a szokásos összeget. Köszönjük.

Folytatjuk a 2012-es Mediawave fesztivál jazzer fellépőinek szemlézését. A Molnár Sándor Quartet a következő áldozat.

 

Nem elég, hogy Meleg és szaxofonos, még büszke is rá!

Ez az az ember, itt ni! Nem szívesen találkoznánk vele egy nappali parkban.

Miles Davis bejárónője mikor jön?

Merthogy a világhíres trombitás egykori dobosa, a majdnem hetven éves „Al Foster és fiatalokból álló kvartettje április 27-én lesz a Budapest Jazz Club vendége”.

Afrika a jazzkorszak megjelenése előtt és után

Avagy civilizált négerek még nem menni, majd nagyon is menni primitív négerek közé.

Egy tudós tanulmányútra érkezik Afrikába. Amikor a gépe leszáll, dobolást hall. Az ország belseje felé utazik egy kisgépen. Dobolást hall. Egy dzsipen átszeli a sivatagot. Dobolást hall. A dzsungelben ver tábort. Dobolást hall. Nem tud aludni, szenved éjjelente a dobolástól. A szafarin, a pihenőkön, mindenhol és mindig dobolást hall. Végre odafordul a kísérőjéhez: Nem tudnák megszüntetni a dobolást? Megőrülök tőle! A kísérő: Megszüntetni a dobot, uram? Nem valami jó ötlet!

- Miért, mi lesz akkor?

- Basszusszóló.

Rasszista zenekar a Mediawave-en!

A költészet napja alkalmából

Egy kedves olvasónktól kaptuk a verset. Az interneten máshol nem olvasható, csak a Mozgó Világ 1997-es számában jelent meg.

Fogarasi Zsolt: Jazz

A jazz hangjai

ahogy az elejtett kendőnek

utánakapsz

a cigarettafüst kottavonalai

között a fejek.

A lehunytszemű bőgős barlangja.

Dübörög a magánybasszus.

Már megint basztatják a halakat!

Idén is lesz Lamantin Jazz Fesztivál és improvizációs tábor. Minket egyelőre a fenti plakát érdekel.

Szép napot mindenkinek!

Locsolóvers a szaxofonosnőnek

Megszűnő jazzklub!

Hartyándi Jenő, a későbbi Mediawave fesztivál igazgatója kapta ezt a levelet 1984 első napjaiban. Mily lélekemelő, mily szívet melengető híradás! Akkor még tudták, mi a helyes eljárás az ilyen mindenféle szaxofonosfélék gátlástalan, minden erkölcsi skrupulus nélküli protezsálójával!

Logikai vonalakon kevert energiaáramlás

Folytatjuk a 2012-es Mediawave fesztivál jazzer fellépőinek szemlézését. Ken Vandermark és Paal Nilssen-Love a soros.

Hőseink, épp mielőtt megvágta volna őket az áram. Mindannyiunk okulására túlélték.

 

Kérdésre válasz

Többnyire nem, de azért néha besegít. (Forrás)

Tóth Viktor Tercett a Mediawave-en

„A szaxofonos saját magát egy úton járó kereső emberként látja, zenei törekvéseiben az egyetemes harmóniával vágyik egységre.” – Más mindenki meg csak egy lila ködös fantazmagóriákban tévelygő idiótának látja, aki gyakran annyira belefeledkezik a köldöknézegetésbe, hogy a nagy úton járás közben hanyatt vágódik egy-egy harmonikusan odapottyantott kutyaszaron.

Akár pólóra is nyomhatnánk

Népszerű lenne, az kurva élet!

Nevesített szörnyűség

Megkezdjük a 2012-es Mediawave fesztivál jazzer fellépőinek szemlézését. Ha már kapunk rá jegyet, meg kell szolgálni a dolgot.

A művész úr kissé szétcsúszott az alkoholtól.

Woody Allen cidázza Jirí Menzelt

Ez olyan övön aluli, de stílszerű poén, hogy nagyon. Más örömének azonban illik örülni.

Kenny Garrett, a zombifilmzeneszerző

„Olyan ellentmondást nem tűrő megszólalás jellemezte az estét, amelyben minden zenekari tag kiüresedett nyitottsággal vált „a zene csatornájává”, ahol csupaszon, magát csak a Teremtőjére utalva engedte ki a hangokat a tudatalattijából, formázatlanul, kíméletlenül.”

Nem olyan ez, mint egy horrorfilmes jelenet, amiben a primitív, a legelemibb ösztönökre redukálódott értelmű ősemberek hordája ront rá mondjuk egy tehénre és tépi szét úgy élve, tömi bele az arcába a húsdarabokat, közben ömlik a vér, dőlnek szanaszét a zsigerek és a csontok?

Pofonokat kap a tetszhalott jazz

EZT MINDENKINEK FELTÉTLENÜL LÁTNIA KELL!!!

 

Szakcsi Lakatos Béla arcai

Szakcsi Lakatos Béla és a reformétkezés

Régi jazz poén

Kérdés: Egy szobában vagy Hitlerrel, Sztálinnal és Dés Lászlóval. A pisztolyodban csak két töltény van. Mit teszel?

Válasz: Belelövöm mindkettőt a Désbe... biztos, ami biztos.

Szolnoki Péter is minket olvas!

Azért ennyire nem figyelünk, a Google viszont igen. ;)

Földes László Hobo lesújtó véleménye a jazzről

"A rock and roll előtt a jazz juthatott volna el hozzám, de magyar művelői jóvoltából távol maradtam a dologtól. Pár alkalommal – vesztemre – elmentem jazz-klubokba, de ott versenyzőket és bírákat találtam muzsikusok és közönségük helyett.

A műsorok vetélkedő jelleget öltöttek és barátságosnak alig voltak mondhatók. Ki tud ütemenként több harmóniát befogni? Kinek jár gyorsabban a keze? Ezek voltak a megkülönböztető jegyek. Az úgynevezett jam sessionok pedig – nekem, aki akkortájt kosárlabda-játékos voltam – olyan csapatjátékot mutattak, ahol senki sem akarta lepasszolni a labdát a másiknak, s ha mégis, azt úgy tette, hogy a fogadó lehetőleg ne tudja pontosan elkezdeni az új periódust. Ezt a gondosan előidézett „hibát” aztán gúnyos félmosollyal lehetett észrevétetni a jelenlevőkkel. A színpadon különös szertartások voltak, más-más stílust játszó zenészek az örömzenében is kitartottak saját, mindenen felül álló irányzatuk mellett, amitől az öröm a hallgatókban ürömmé változott.

Társadalmi célú hirdetés

A Szekszárd Jazz Quartet teljes képgalériája a tűzgyújtási tilalom megszegésének veszélyeire figyelmeztet. Mi ezt egy szép és nemes gesztusnak tartjuk.

Egy csodálatos baromság

„Szerintem a jazz a legőszintébb zene. Az improvizációk fontossága ezt meg is követeli. Igazán jó jazz-zenész az lesz, akinek mindig van »zenei mondanivalója«.” (hillaby)

Mennyivel sokrétűbb zene a rap, mint a jazz!

Már ami a „megénekelt” témákat illeti. A fenti kép azt ábrázolja, hogy milyen gyakorisággal említenek egyes testrészeket az egyik, illetve a másik zenei stílus dalaiban. Mondjuk mindegy, mindkettőt főleg négerek csinálják...

(Zárójelben említjük csak meg: még hogy homofóbok a gettószökevény kemény legények! Hiszen a kedvenc testrészük a segg! Maximum meghasonlott öngyűlölők!)

Pedig ez a maszkos dolog jó ötlet volt

Aki esetleg még nem látta volna vagy épp nosztalgiázna a jóból, az kattintson ide.