Snétberger Ferenc, a hagyomány kútmérgezője

Nézzék csak a gátlástalanságot a tekintetében! Hát nem ijesztő?!

Magyar cigány dzsesszgitáros. Nem paradoxon ez valahol? Ha valaki cigányként a hun hon területén hangszert ragad, abból hegedűs vagy cimbalmos lesz, bár leginkább a lakodalmas szintetizátorok mellett köt ki és szolgáltatja a menyegzőhöz a talpalávalót kivilágos virradatig. Belőle a legritkább esetben cseperedik gitáros. Ha meg mégis ő lesz az ezerből az az egy, aki nem gyengíti a szabályt, akkor a popzenei berkekbe szegődik el napszámosnak.

A lefojtott megszállottság emésztő tüze lobog a szemeiben!

Akadnak azonban olyan, minden szép tradíciót semmibe vevő szégyentelenek, mint a szóban forgó Snétberger Ferenc, akik nem restek mégis dzsesszcsinálásra adni a fejüket. Felcsíptetik a tükör sarkába Django Reinhardt képét és a generációkat tápláló hagyomány kútmérgezőjeként, gyakorlás közben azt csikorgatják a fogaik között, hogy „imprávizsáció”. Hiába fenyegetőznek kitagadással az öregek, hiába kárálnak az asszonyok, még a cigányvajda szavára se hallgatnak az ilyenek. Csak nyüvik a húrokat, vicsorognak a fekete-fehér fotóra, és sziszegve szajkózzák azt a furcsa, idegen szót.

Alighanem most is improvizál!!!

Nem kell azonban ezen semmit meglepődni. Összenő, ami összetartozik. Akik minden társadalmi köteléket ledobtak magukról, azokból lesznek a dzsesszzenészek. Azokból lesznek a Snétberger Ferencek. Azok lépnek fel például a Lamantin Jazz Fesztiválon, Szombathely Fő terén 2012. június 26-án, valamikor 18 óra után.