Nagy szerencséje Gyafi Pistának, hogy ennyire hasonlít Horváth Károlyra, ismertebb nevén Charlie-ra. Így amikor az kicsit túl sok jég dupla whiskyvelt ivott, akkor megjelenhet ő és lenyomhatja helyette a show-t. Igaz, hogy az egyikük gitáros, a másikuk meg énekes, és nem is különösebben szoktak egymás felségterületére tévedni, de hát ilyen apróságokon csak a direkt fikatúrásban utazó sznobok akadnak fenn. A közönség úgyse vesz észre a cseréből semmit!
A lényeg, hogy hasonlítanak és mindketten zenészek. Ha Gyafi Pista feltesz egy sötét napszemüveget meg egy „komolyabb” kalapot, akkor külcsínre tisztára olyan, mint a szétdohányzott hangú énekes! Hogy kettejük között 15 év a korkülönbség? A közönség majd jól meglepődik Charlie láttán, hogy a.) milyen jól tartja magát, b.) biztos leállt a piával, ami lám, hogy megfiatalította, vagy c.) hogy a tévé, ahol eddig látták, mennyire öregít.
Maga a koncert levezénylése se nagy kunszt. Gyafi Pista szépen felmegy a színpadra a triójával, ami meglepő módon a Gyárfás István Trió nevet viseli (és egy cigány tagja biztosan van). Aztán szám szám után végigcsihol egy olyan műsort a sokezrek előtt, amit különben a dzsesszklubokban szokott az ottani 27-nek. Ha van visszataps, akkor adnak ráadást is, különben sika, kasza, léc a forgatókönyv.
 |
| Már 35 rajongója van a Facebookon! |
Hogy a nagyérdemű észre fogja venni, hogy például az Az légy, aki vagy című emblematikus dal „szellemiségét” átvették ugyan, de egy hasonló dal sincs a repertoárjukban? Aligha. Lévén Charlie-nak három olyan albuma is van, amely már a címében is viseli a jazz szót: Jazz (2001), Soul & Jazz (2002) és Funk, Soul & Jazz (2003). Vicces különben így, egymás utáni sorlemezeken végigkövetni Károlyunk stílusrepertoárjának lépésenkénti gazdagodását.
De vissza a közönséghez. Ha meg is csapja az orrukat az átverésszag, azt a saját hülyeségük számlájára írják, és szapora mozdulatokkal elhessegetik maguktól még a gondolatát is azzal, hogy a művészemberek már csak ilyen szeszélyes lények: egyszer ilyen kedvük van, másszor olyan. Tegnap daléneklősen közlékenyek, ma plömplömöznek a gitárnyakon, holnap meg talán együtt csinálják a kettőt. Az átlagember akkor jár a legjobban, ha elfogadja őket olyannak, amilyenek.
Amit megtehet például itt: Lamantin Jazz Fesztivál, Szombathely, 2012. június 29., 18 óra után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése