Igazságot a csikóhalnak!

Hogyhogy nincs a világon még Csikóhal Jazz Fesztivál? Ez az állat hasonlít leginkább a jazz emblematikus hangszerére, a szaxofonra: egyrészt hasonló a külleme, másrészt olyan mozgékony és izgága, mint egy rajta elkövetett improvizatív szóló. Érthetetlen is, hogy a főszervező dr. Tímár Péter miért választotta inkább a tengeri tehenet a Lamantin Jazz Fesztivál címerállatának. Mondjuk az igaz, hogy ebben a névben van ékezetes betű, az angol nyelvterületről érkezők meg nem az érdekes egzotikumot látják benne, hanem a bosszúságot, hogy nem találják a billentyűzetükön és a helyes kiejtését se könnyű megtanulni. Viszont Seahorse Jazz Festivalnak meg túl anglomán volna elnevezni.

Nincs a csikóhalnak valami kevésbé köznapibb neve, amivel áthidalható volna ez a – merőben elméleti – probléma?

És ha már szaxofonozó állatok, nem mehetünk el szó kép nélkül a Budapest Jazz Clubban néhány napja történtek mellett sem. A méltán népszerű Pozsár Máté és csapata a paradoxonok kedvelőjének mutatkozott: leleplezte a dzsessz rókatermészetét azzal, hogy rókamaszkok mögé bújt! (Benny Hill!)

Mivel nem szeretnénk lerontani a blogunk általánosan magas minőségét egy pocsék fotóval, így a JazzMa portálról csak ez a fúvósszekciót ábrázoló kép látható. Akit érdekel a „vörös” Pozsár Máté, az ide kattint, akit meg a hosszú és unalmas forráscikk, az ide.

Ezek ketten meg úgy kérleltek minket, hogy nem volt szívünk nemet mondani nekik.