Megtévedt rockerek – Heaven Street Seven: Jazz (2008)

Mi visz rá arra egy népszerű, a harmincas éveik közepén járó tagokból álló magyar popzenekart, hogy a Gonosszal szövetkezzen? Miért kell egy önállóan is turnézni képes együttesnek magára venni a szégyen bélyegét, hogy együtt emlegessék egy ilyen becstelen ideológiával? Hogy gondolhatja egy Petőfi Rádió-kompatibilis zenésztársaság, hogy ilyen járom igájába hajtja a fejét? De fordítsuk meg a kérdést. Milyen beállítottságú struktúra az, amiben egy ilyen csapat számára teret, hangot, televízió- és rádióidőt, internetes szolgáltatásokat, meghívásokat, fellépési lehetőségeket, hangrendszert, egyáltalán bármit képes biztosítani?

Olyan súlyú kérdések ezek, hogy a humánum ezen a ponton nem tehet engedményeket, itt igent és nemet fogadhat csak el válaszul. A meghúzott vonalat úgy a földbe kell égetnie, hogy évezredek múlva akár a Holdról is látszódjon, és akkor se mondhassanak mást az ilyen elaljasodott delikvenseknek, mint a Heaven Street Seven tagjai, mint hogy: döntened kell, vagy ide, vagy oda állsz!

Valahol persze a dalszerző-énekes, Szűcs Krisztián is érzi a helyzetük tarthatatlanságát, amikor „fél lábbal a zsírban” áll. Vagy amikor azt mondja magának a címadó dalban, hogy „nem értesz semmit”. Csakhogy ezúttal jottányit sem engedhetünk. Sem ez, sem az nem menti, semmilyen érvényes erkölcsi világrendben nem mentheti azt a szörnyűséges tényt, hogy a 2008-as lemezük borítóján ez a szó áll a nevüknél is ölesebb betűkkel: JAZZ!