Na, itt kezdődött a hanyatlás!

Sok minden rosszat el lehet mondani a Rákosi-, majd a korai Kádár-korszakról, de azt aligha, hogy lábát a nyakába szedve rohant volna támogatni a jazzt. Sőt – nagyon helyesen – tiltotta is, de úgy, hogy megengedőbb kedvében is elkérte előre a fellépő zenekaroktól a pontos kottát. Csak semmi improvizáció meg jazzes hangszertökölés! Ha néhány hanggal is eltértél a jóváhagyottól, akkor mehettél a levesbe, és csak leshetted, hogy mikor léphettél újra fel. Nehogy lemezfelvételi lehetőséget nem kaphattál, de még úton-útfélen akadályoztak is, hogy keltsd a nyilvánvalóan káros rosszat. Mámorító idők voltak azok!

Ebbe az idillbe rondított bele Jancsó Miklós 1963-ban az Oldás és kötés című filmjével. Latinovits Zoltán és Domján Edit gyönyörű jelenete alatt elindul valami rögtönzött dzsesszes szörnyűség. A kedves olvasót szívesen megkímélnénk tőle, de tudjuk, a tiltott gyümölcs kísértésének ellenállni nehéz. Tessék hát, a szöveg alatt megtekinthető a videó. A perverzebbeknek a teljes film okozhat kéjes izgalmat úgy fél óra után a telefonos, majd a házibulis részek közben. De aztán nem reklamálni nekünk, hogy belesajdult a fülük: mi előre szóltunk!