 |
| A helyi szaxofonbetyár önélvez. |
Tavaly, a szombathelyi Weöres Sándor Színházban megrendezett zárónapról íródtak a következő sorok. Ez valahogy nem került be a fesztiválról szóló cikkajánlóba.
„Az étterem és a terasz már gőzerővel működött, de itt is inkább a belterjesség dominált. Az átlagember számára furának tűnő figurák beszélgettek furán hangzó dolgokról, egy kislány az asztalok és a lábak között mászkált négykézláb, öntudatos hölgyek vezetgettek pórázon öntudatos ölebeket.
Sajnos, a sznobéria jegyeit is felfedeztük kis sétánk során, úgy tűnt, szép számmal vannak, akiknek nem az est tartalma, hanem a külsőségek számítanak, hogy megmutassák magukat ebben a közegben is. Ez a közeg ugyanis az alternatív művészvilágé, amely egyébként szinte rejtve működik, kivéve az ilyen eseményeket. Ami megint csak feltűnt, hogy sem a színház művészeit, sem a szombathelyi kulturális élet prominenseit nem láttuk, csak néhány olyan ismerős tűnt fel, akiről tudjuk, hogy valóban él-hal ezért a műfajért.
Így, hiába költözött át Szombathelyre tavaly a Mediawave, azt kell mondanunk, a város csak a helyszíneket adja, a főtéri nagy programokon kívül nem nagyon vesz részt ebben a dologban. A „jövő hagyománya” megmaradt kevés szereplős, belterjes dolognak.” (Forrás)
És ezeket a beilleszkedni képtelen művészértelmiségieket nekünk, a többségi
társadalomnak kéne elfogadni, eltűrni a "kis" dolgaikat, őket a saját adóforintjainból asszimilálni! Még mit nem! A szaxofonszólóikat ne élvezzük?! Kíváncsiak vagyunk, hogy meddig bírják ki Komáromban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése