Igazságot a csikóhalnak!

Hogyhogy nincs a világon még Csikóhal Jazz Fesztivál? Ez az állat hasonlít leginkább a jazz emblematikus hangszerére, a szaxofonra: egyrészt hasonló a külleme, másrészt olyan mozgékony és izgága, mint egy rajta elkövetett improvizatív szóló. Érthetetlen is, hogy a főszervező dr. Tímár Péter miért választotta inkább a tengeri tehenet a Lamantin Jazz Fesztivál címerállatának. Mondjuk az igaz, hogy ebben a névben van ékezetes betű, az angol nyelvterületről érkezők meg nem az érdekes egzotikumot látják benne, hanem a bosszúságot, hogy nem találják a billentyűzetükön és a helyes kiejtését se könnyű megtanulni. Viszont Seahorse Jazz Festivalnak meg túl anglomán volna elnevezni.

Nincs a csikóhalnak valami kevésbé köznapibb neve, amivel áthidalható volna ez a – merőben elméleti – probléma?

Jenőkém, ez így felesleges

Kiss Béla sepsiszentgyörgyi festő és Grencsó István szaxofonröfögtető performansza nyitotta meg a 2012-es Mediawave fesztivál zenei programját. Az alant következő két videó ebből a művészi szenvedésből-szenvelgésből nyújt érzékletes ízelítőt. (A többi rész nincs fent. Nem tudni, hogy miért csak ezek kerültek fel. Na nem mintha ennyi is nem volna bőven sok az elégből.)

Azért jó látni, hogy az embereket mennyire nem érdekli. Ez, kérem, hülyeség, mondaná erre Besenyő Pista bácsi. És újfent milyen igaza volna. Mert ez nem afféle vicc-hülyeség, ez igazi hülyeség. A lehető legrosszabb fajtából.

Most meg norvég szaxofonost importálnak!

Gyerekszaxofonnal? Az ilyesmi mikortól számít pedofíliának?

Hát nincs itthon elég színesfémszopó? Ha a konzi portásának kutyájára dobnak is, szaxofonosra esik! Mennyivel kevésbé bosszantó Jan Garbarek rétestészta improvizálása, mint a magyar társaié? Fiatalon ugyanúgy John Coltrane-ért rajongott, majd ugyanúgy lépett túl rajta, de azért továbbra is szereti, ahogy a hun kollégái is.

Jazz toxikus közönségnek

Tony Lakatos világot lát

Hé, haver, hagyd már abba azt a nyekergést!

Régi jazz poén

Kérdés: Egy szobában vagy Hitlerrel, Sztálinnal és Dés Lászlóval. A pisztolyodban csak két töltény van. Mit teszel?

Válasz: Belelövöm mindkettőt a Désbe... biztos, ami biztos.

Meghalt Regős István (1947-2012)

A Jazzfigyelő blog saját halottjának tekinti a zongorista-szaxofonos-zeneszerző Regős Istvánt.

Talán nem veszi az Olvasó tolakodásnak, ha bevalljuk, hogy egy vele olvasott interjú okán ragadtunk billentyűzetet és indítottuk el a jazz muzsika dicséretét messze zengő fórumunkat!

Kenny Garrett gyalázatos koncertje

Lábjegyzet a világhírű amerikai szaxofonos magyarországi koncertjeihez.

Minden, amit utálhatsz a jazzben

Borbély Mihály beszámolója a Kenny Garrett Quartetnek a PeCsában 1996. november 5-én megrendezett koncertjéről. Van benne szó hosszú faszverésről, irritáló okoskodásról meg még valamiről, ami szintén nem túl rokonszenves.

„A koncert Herbie Hancock »One Finger Snap«-jével indult, s Garrett csekély negyedórás fergeteges szólóval tette le névjegyét a pesti közönségnek. [...] Az elmúlt számban a »Pursuance«-ről írt recenziómban saját »pillanatnyi elmezavarom« folytán összekeveredtek egyes számok, negyedek és ütemek. A »helyes megfejtés« tehát a következő: a »Triology«-n először az eredeti 16 ütemes (=64 negyed) periódus hangzik el kétszer, ez ugye 32 ütem, majd ezután, szintén ismételve jön Garrett változata, mely a téma 25 negyedesre (!) sűrített változata, mégpedig 4+3, 4+3, 3+3+3+2-es tagolásban.)”

Ennyire rosszul menne a Borbély Műhelynek?

Üres asztal? Kósza kisfröccsök magas jelzésértékkel? Még egy hamutál se? Az előző vendégektől otthagyott ez-az? Semmi? Legalább a zsebből előpattinthattak volna egy magyar kártyát. Vagy a háttér is csak díszlet? Papírmasé, netán Photoshop-pixelvarázslat? Ily sanyarú lett már a szaxofonosok vezette együttesek sora is ebben a piszok gazdasági válságban?

Na de majd a tegnapelőtt átadott Liszt Ferenc-díj és a vele az öltönyzsebbe csúsztatott állami pénzek fialásra késztetik a terülj-terüljasztalkámat.

Nem elég, hogy szaxofonos és néger, még Magyarországra is jön!

Kenny Mothafukka Garrett a jazz-szaxofonosok élő négere 2010 után újra Magyarországra látogat, március 26-27-én a Budapest Jazz Clubban lép fel.

Charles Lloyd, a hízelgő tolvaj

Már azzal is kivívhatná a jobbérzésű zenerajongó ellenszenvét, hogy zeneművelés címén szaxofonnal bíbelődik. Delikvensünk, túl ezen a jazzszakmában szakmányban elkövetett bűnön, úgy jön Magyarországra, a Művészetek Palotájába borsos pénzekért (3900, 5900, 7900, 9900 Ft) koncertezni, hogy közben a mi zenénket csúfítja dzsesszé! Gyakori ez ebben a degenerált stílusban. Multikulti, tisztelgés címén átvesz a magyar népzenéből jellemző elemeket, és azt improvizálja szét. Az ilyen ostobaságokra fogékony ostoba magyarok meg erre büszke sznobos, fitymáló képpel lepengetik a borsos pénzeket (3900, 5900, 7900, 9900 Ft), és örülnek, hogy ilyen charleslloydok szétgyalázzák az ő saját zenéjüket.

Tegyen Ön is a dzsesszizmus ellen!

Zavarják a tízperces, öncélúan tekergőző hangszeres szólók? A szaxofonnak már a látványától is a hideg rázza? Ellenállhatatlan vágyat érez, hogy a mindent és mindenkit lenéző mhűvészek önelégült képét jól megüsse? Az affektálva értekező, kősznob, műélvező közönségük láttán szívesen nyúlna a karikásostor után? Ön nincs egyedül! Ez a blog az Ön fóruma! Ítélje el! Figurázza ki! Tegye nevetségessé ezt a káros zenei mételyt! Tegyen Ön is a dzsesszizmus ellen!