Minden, amit utálhatsz a jazzben

Borbély Mihály beszámolója a Kenny Garrett Quartetnek a PeCsában 1996. november 5-én megrendezett koncertjéről. Van benne szó hosszú faszverésről, irritáló okoskodásról meg még valamiről, ami szintén nem túl rokonszenves.

„A koncert Herbie Hancock »One Finger Snap«-jével indult, s Garrett csekély negyedórás fergeteges szólóval tette le névjegyét a pesti közönségnek. [...] Az elmúlt számban a »Pursuance«-ről írt recenziómban saját »pillanatnyi elmezavarom« folytán összekeveredtek egyes számok, negyedek és ütemek. A »helyes megfejtés« tehát a következő: a »Triology«-n először az eredeti 16 ütemes (=64 negyed) periódus hangzik el kétszer, ez ugye 32 ütem, majd ezután, szintén ismételve jön Garrett változata, mely a téma 25 negyedesre (!) sűrített változata, mégpedig 4+3, 4+3, 3+3+3+2-es tagolásban.)”

Nem bírnak magukkal a népszerű négerek

Érdemel orr-ráncolásnál többet valaki, aki ilyen randaságot képes a nyakába venni? Megjegyzendő: a kép nem a nyolcvanas években készült, hanem alig pár éve!

Ahelyett, hogy szomorkodva jól mutatnának filmes plakátokon, nemzetközi jazznapot alapítanak. Mármint ez a Herbie Hancock nevű ezt teszi. Ahelyett, hogy örülne, hogy sikerült neki világhíressé zongoráznia magát, teleszemetelni mások otthonát több kamionnyi lemezzel, beérné azzal, hogy néhanap a többi néger haverjával elhülyéskedik a hátsó kertben kolbászsütögetés és sörözgetés közben – ő csakazértis tovább szervezkedik.

Van valami UNESCO-kavarás. Április végén lesznek hírességeket felvonultató koncertek meg egyéb rendezvények. Szó van olyan nagyvárosokról, mint Párizs, New Orleans, New York, meg olyan országokról, mint Algéria, Uruguay. De tök mindegy, se titeket, se minket nem érdekel az ilyesmi, se ti, se mi nem azért vagyunk ezen a blogon, hogy érdekeljen. Azt talán érdemes tudni, hogy Magyarországi rendezvényekről még nem érkeztek hírek. És ez jó.

Herbie Hancockról és a művészetéről nekünk az a markáns véleményünk, ami a hajlítás után következik. Javasoljuk nektek is, hogy ez legyen a ti véleményetek is. Előbb azonban jobb, ha tudjátok, hogy ennek a fickónak a leghíresebb, legmielőttmeghalszhallanodkellebb lemeze 1973-as, és ez a borítója: