Búcsúzik a Jazzfigyelő

Két és fél (valójában több) derűben, fölháborodásban és frappáns meglátásokban gazdag hónap után befejezzük a blogolást. Elmondtunk már mindent, amit ez a koncepció (lásd jobbra) engedett meg rá is untunk. Szerénytelen meglátásunk szerint kihoztuk a lehető legtöbbet ennek a kifejezetten unalmas műfajnak a becsmérléséből: szórakoztatóak, kreatívak és érdekesek voltunk. De elég az önfényezésből. Jöjjön a búcsúposzt fel nem használt cuccokkal és miegymással!

Szakcsi Lamantin Béla a Lakatos Jazz Fesztiválon

Te tényleg meg akarod nézni ennek az embernek a koncertjét?

Gyárfás István, az ideális hasonmás

Nagy szerencséje Gyafi Pistának, hogy ennyire hasonlít Horváth Károlyra, ismertebb nevén Charlie-ra. Így amikor az kicsit túl sok jég dupla whiskyvelt ivott, akkor megjelenhet ő és lenyomhatja helyette a show-t. Igaz, hogy az egyikük gitáros, a másikuk meg énekes, és nem is különösebben szoktak egymás felségterületére tévedni, de hát ilyen apróságokon csak a direkt fikatúrásban utazó sznobok akadnak fenn. A közönség úgyse vesz észre a cseréből semmit!

Bart Simpson is utálja a jazzt

„Igen, a képregények… Amerika egyetlen őshonos művészeti formája. A jazzt nem számítom, mert az szar.” (Forrás)

Lou Reed definiálja a jazzt

„Ha valami zene három akkordnál többől áll, akkor az jazz.” (Forrás)

„Libben a szoknya, Eszti lába”

Az elmúlt két hétben valakiket ezekkel is ideküldtek hozzánk a keresőgépek. Nem tudjuk megállni a kérdést: normálisak vagytok, hogy ilyen hülyeségek érdekelnek titeket? :)


néger orr

jaezzfigyelő

kufircol

Pat Metheny véleménye a jazzről

„A jazzben minden más stílusnál több a rossz zene. Talán azért, mert a közönség nem igazán érti az egészet.” (Forrás)

Samuel L. Jackson is utálja a jazzt

„Kikészít, hogy mindenki azt gondolja rólam, hogy szeretem a jazzt.” (Forrás)

Jazz Voices, avagy a jazz igazi hangjai

A nagyrészt jazztanszakos végzettségű tagokból álló, akusztikus zenekíséretes kórus van annyira nagyszerű, hogy mi is méltassuk a teljesítményüket. Ehhez apropót kínál a szombathelyi illetőségű Lamantin Jazz Fesztivál, amin 2012. június 29-én este lépnek fel.

Levelesládánkból

Olvasóink küldték be ezeket a képeket. Utólag is köszönjük, hogy megtiszteltek minket a bizalmukkal. Igyekszünk megszolgálni az ők és mindenki figyelmét.

Tényeken alapuló számmisztika.

Christopher Scieranski vitathatatlanul a hatóság

Fogtuk a lengyel nyelvű sajtóanyagot és a Google Fordítóval jól megmagyarítottuk a bemutatkozás nem részletekbe menő változatát. Ez lett belőle.

Konzi Big Band: talán még nem késő!

Nem vagyunk semmi rossznak a megjavítója, de azért hiszünk a prevencióban. Ugyanúgy nem tartjuk jónak, hogy a serdülők és az egyetemisták keményen alkoholizáljanak és/vagy az illegális drogok a mindennapjaikat képezzék, mint ahogy azt sem, hogy mondjuk szaxofont ragadjanak és jazzt csináljanak. Ezért szívesen tántorítunk el még kialakulatlan személyiséggel bíró fiatalokat mindháromtól. Mivel azonban a világ már régóta túl sokrétű, hogy valamennyi részterülettel foglalkozhassunk, így specializálódnunk kellett. Nem találja ki az olvasó, hogy melyik mellett törtünk lándzsát!

Snétberger Ferenc, a hagyomány kútmérgezője

Nézzék csak a gátlástalanságot a tekintetében! Hát nem ijesztő?!

Magyar cigány dzsesszgitáros. Nem paradoxon ez valahol? Ha valaki cigányként a hun hon területén hangszert ragad, abból hegedűs vagy cimbalmos lesz, bár leginkább a lakodalmas szintetizátorok mellett köt ki és szolgáltatja a menyegzőhöz a talpalávalót kivilágos virradatig. Belőle a legritkább esetben cseperedik gitáros. Ha meg mégis ő lesz az ezerből az az egy, aki nem gyengíti a szabályt, akkor a popzenei berkekbe szegődik el napszámosnak.

Vicces jazzer lemezborítók a nagyvilágból

Negyedik, egyben utolsó kör. A korábbi részek ITT, ITT és ITT kattinthatók.

„Az lehet, hölgyem, csakhogy ez nem taxi. Különben hol van a cipője?”

Imázsváltást a magyar jazzéletbe!

Gyakran kapjuk a vádat, hogy negatívak és ellenségesek vagyunk a stílussal. Ez igaz is. A változatosság kedvért ezúttal ismét építő jellegű javaslatokat teszünk. Mindjárt húszat!

Erotikus jazzer lemezborítók a nagyvilágból

Ha már a témába vágó magyar felhozatal meglehetősen szűkös. Korábbi részekért az egér ITT, ITT és ITT kattan, de menten.

Mennyivel jobb ez, mint mondjuk ez!

Lamantin Jazz Fesztivál és és Improvizációs Tábor 2012. részletes program

Szombathelyen, ahogy eddig is. Hamarosan nekiállunk az ajánlóknak. Addig gondolatpiszkálóul tessék elolvasni ezt.



Szervező: Improvizatív Zeneműhely Egyesület


Időpont: 2012. június 24-30.


Helyszínek: - Fő tér - Lamantin Jazzsátor
                     - Bartók Terem
                     - Bartók B. Zeneiskola
                     - Evangélikus Templom
                     - klubok, kávéházak

Hülye jazzer lemezborítók a nagyvilágból

Ha már a témába vágó magyar felhozatal meglehetősen szűkös. Többi részek ITT, ITT és ITT érhetők el egérkattintás útján.

Mármint hogy a nőd ezt csinálja neked? Nagy élmény lehet…

Maloschik Róbert nem disznóbaszó!

Gyakran és sokaktól hallottuk mostanában, hogy Maloschik Róbert egy disznóbaszó. Szinte ledöbbentünk, amikor először a fülünkbe jutott a hír. Maloschik Róbert egy disznóbaszó. Olvastuk és ingattuk a fejünket, hogy ez nem igaz, ez nem lehet igaz. Maloschik Róbert, a JazzMa portál főszerkesztője nem disznóbaszó.

Csúnya jazzer lemezborítók a nagyvilágból

Ha már a témába vágó magyar felhozatal meglehetősen szűkös. Későbbi részekért az egér ITT, ITT és ITT kattan.

Még nem, de szívesen eltekintenénk tőle.

IgényeS Zenét A Publikumnak Jazz Kvartett

Kik vagyunk? Az ISZAP Jazz Kvartett igényes konzit végzett, igényes zenészekből verbuválódott, harminc év folyamatosan fokozódó igényességéből táplálkozó, igényes zenekar. Elég az, hogy a trippereiket igényesen megválogató, igényes kurvák szopják az igényesen megválogatott helyeken celebrált igényes koncertjeink után az igényes kis kék pirulák által az igényeinken is túlmutatón acélos farkunkat.

Annyira azért mégsem vagyunk mindig naprakész

Marcus Miller és a legnagyobb gitár

A néger basszeros 2012. május 23-án lép fel Budapesten a Papp László Arénában. Ennek örömére bemutatjuk a zenei fejlődésének egyes állomásait.

Itt tart a magyar dzsessz ma

Kanadába kéne menni!

"Kérjük, ne játsszon jazzt!

Sok ember használja ezt a parkot szórakozásra, sportolásra és kikapcsolódásra. Ne tegye ezt tönkre a hülye jazz zenéjével. A jazz hatására jó emberek sznobbá válnak és némely muzsikusnak tönkreteszi a vele született kreativitását. Mondjon nemet a gusztustalan jazz zenére!

Torontó városa

Parkok és Kikapcsolódás Részleg."

Nigun: élő lemezfelvétel nácikkal

„Szerettem volna bőr lenni a dobokon, húr a nagybőgőn, szelep a szaxofonon, vagy a gitártest fájává válni” – kezdődik a dzsesszegyüttesről szóló koncertbeszámolók egyike. Lehet-e ennél blaszfémiába hajlóbbat írni egy zsidó tagokból álló zenekarról?

Mindenki megtapasztalhatja a saját bőrén, aki Hitler-bajusszal az orra alatt érkezik a Budapest Jazz Clubba, 2012. május 19-én, 21 órára.

Addig is, hogy ne kelljen másnak, és mert szeretünk elsőzni, előre monitorra vetettük a koncertbeszámolót. Ehhez igazodva tessék a zenész uraknak levezényelni, a közönségnek meg végigélvezni a bulit.

Igazságot a csikóhalnak!

Hogyhogy nincs a világon még Csikóhal Jazz Fesztivál? Ez az állat hasonlít leginkább a jazz emblematikus hangszerére, a szaxofonra: egyrészt hasonló a külleme, másrészt olyan mozgékony és izgága, mint egy rajta elkövetett improvizatív szóló. Érthetetlen is, hogy a főszervező dr. Tímár Péter miért választotta inkább a tengeri tehenet a Lamantin Jazz Fesztivál címerállatának. Mondjuk az igaz, hogy ebben a névben van ékezetes betű, az angol nyelvterületről érkezők meg nem az érdekes egzotikumot látják benne, hanem a bosszúságot, hogy nem találják a billentyűzetükön és a helyes kiejtését se könnyű megtanulni. Viszont Seahorse Jazz Festivalnak meg túl anglomán volna elnevezni.

Nincs a csikóhalnak valami kevésbé köznapibb neve, amivel áthidalható volna ez a – merőben elméleti – probléma?

Bede Márton továbbra is utálja a jazzt

Ezt már korábban is tudtuk, de most direkt a mi olvasóink kedvéért hangsúlyozta ki.

Annyit tennénk csak hozzá, hogy az újságíró úr alighanem valamit félreértett. Egy oldalon állunk. Úgy látszik, hogy az egykori humorérzéke már régen a múlté és nem tudja megkülönböztetni egymástól a kikacsintó tisztelgést és szimpla lopást. Még szerencse, hogy időben abbahagyták a Matulát, mert a mai Bede Márton vezetésével már inkább volna kínos és nyögvenyelősen humoroskodó, mintsem eredeti és szórakoztató.

Fenék Tibi és a magyar jazzénekesnők

Vendégszerző a Jazzfigyelőn! Aki nem más, mint az ország legsexual-erotikusabb fantáziájú informatikus! Ő fog végigmenni az általunk felkínált hölgyeken. Persze csak képletesen! :DDDDDD

Hát sziasztok! :))))))

Mielőtt nekiállnék az Ezredes úrral a celebritásoknak, el kell mondanom valamit. Rafkósak ezek a Jazzfigyelős srácok, kenik sorra a fikát a dzsesszmuzsikusokra, pedig valójában egész nap másféle csiriz előállításával töltik az időt. Én legalábbis így csinálnám! :DDDDD

Felkértek, hogy nézzem át öt magyar jazzékenesnő képeit a neten és a nekem leginkább tetszőről írjak. Hát nem volt könnyű dolga Tibinek! Több hétbe telt, amíg kikeveredett közülük. :DDDDDDD Azt mondjuk nem értem, hogy miért csak ez az öt nő, mert például a Harcsa Veronikát nekem kellett beprotezsálnom. Aztán ott van még a Szőke Nikoletta, bele is szívesen belefeledkeznék! Nagytermészetű nőnek látszik, én meg nagy természetjáróként szívesen bebarangolnám minden zengét és zugát. :DDDDD Csakhogy őrá már nem bólintottak rá a piszkok. :(((((((((( Sebaj, a Marok Marcsa amúgy sem társastánc, de jó, ha tudjátok, hogy Tibinek ő is bejön! :DDDDDDDDDD

Na, de kezdjünk neki!

Pénzes László is utálja a (modern) jazzt

"Mit is mondott Miles Davis? "A jazz halott." De miért mondta? Talán azért, mert ő volt az egyik koporsószögező. Talán részben általa lett azzá a jazz, aminek látjuk ma a színpadon: végetlen, unalmas, atonális improvizációk és sok esetben teljes zenei kakofónia, mintegy érzelmi, sőt amely még rosszabb: intellektuális csúcspontként. Hát, én inkább maradok a D-dúr hármashangzatnál, az legalább konszonáns. Miles Davis meg csak sétált fel-alá a színpadon és órákig improvizált trombitáján. Néha azt is megtette, hogy sértettségében háttal játszott a közönségnek, mert talán egy fehér csúnyán nézett fekete bőrére." (Forrás)

Dzsjeeessz!

„A jazz az, amikor nagyon képzett zenészek megmutatják, hogyan lehet minél idegesítőbb zenét játszani.” (Forrás)

Dés László, amikor veszélyesen él

A szaxofonos tagad, hárít, elhatárolódik.

A nagynevű szaxofonos sztorizik egy beszélgetésen. Nagy büszkén mesél egy kalandot.

A Zawinul a fontos, meg a lóvé

Meghalt a király, éljen a király!

80 éves lenne idén Joe, a fehér (!) amerikai jazz zongoraklimpírozó, akinek zeneileg túlképzett nagyfejűek (és mezei sznobok is) mindenféle erényeket tulajdonítanak. Öt éve krepált be a muksó, de sebaj, rá hivatkozva is le lehet fejni a népektől a gempát. Kezdődhet a Jazztavasz 2012 a Művészetek Palotájában. Idén nem négy napig napi néhány, hanem május 13-án sok koncert teremti a zsozsózsoldos fesztiválhangulatot.

400 ezren voltak a Mediawave jazzkoncertjein

Hatalmas a hangulat!

Megtévedt rockerek – Heaven Street Seven: Jazz (2008)

Mi visz rá arra egy népszerű, a harmincas éveik közepén járó tagokból álló magyar popzenekart, hogy a Gonosszal szövetkezzen? Miért kell egy önállóan is turnézni képes együttesnek magára venni a szégyen bélyegét, hogy együtt emlegessék egy ilyen becstelen ideológiával? Hogy gondolhatja egy Petőfi Rádió-kompatibilis zenésztársaság, hogy ilyen járom igájába hajtja a fejét? De fordítsuk meg a kérdést. Milyen beállítottságú struktúra az, amiben egy ilyen csapat számára teret, hangot, televízió- és rádióidőt, internetes szolgáltatásokat, meghívásokat, fellépési lehetőségeket, hangrendszert, egyáltalán bármit képes biztosítani?

A Tóth Viktor Tercett nem teccett: az obszcén jazz

Rendhagyó koncertbeszámoló a mediawaves színpadbitorlásukról. A szaxofon szopós végén a zenekarvezető-névadó, a doboknál a dobzsenimester Hodek Dávid, a bőgőt meg Szandai Mátyás támogatja.