Igazságot a csikóhalnak!

Hogyhogy nincs a világon még Csikóhal Jazz Fesztivál? Ez az állat hasonlít leginkább a jazz emblematikus hangszerére, a szaxofonra: egyrészt hasonló a külleme, másrészt olyan mozgékony és izgága, mint egy rajta elkövetett improvizatív szóló. Érthetetlen is, hogy a főszervező dr. Tímár Péter miért választotta inkább a tengeri tehenet a Lamantin Jazz Fesztivál címerállatának. Mondjuk az igaz, hogy ebben a névben van ékezetes betű, az angol nyelvterületről érkezők meg nem az érdekes egzotikumot látják benne, hanem a bosszúságot, hogy nem találják a billentyűzetükön és a helyes kiejtését se könnyű megtanulni. Viszont Seahorse Jazz Festivalnak meg túl anglomán volna elnevezni.

Nincs a csikóhalnak valami kevésbé köznapibb neve, amivel áthidalható volna ez a – merőben elméleti – probléma?

Bede Márton továbbra is utálja a jazzt

Ezt már korábban is tudtuk, de most direkt a mi olvasóink kedvéért hangsúlyozta ki.

Annyit tennénk csak hozzá, hogy az újságíró úr alighanem valamit félreértett. Egy oldalon állunk. Úgy látszik, hogy az egykori humorérzéke már régen a múlté és nem tudja megkülönböztetni egymástól a kikacsintó tisztelgést és szimpla lopást. Még szerencse, hogy időben abbahagyták a Matulát, mert a mai Bede Márton vezetésével már inkább volna kínos és nyögvenyelősen humoroskodó, mintsem eredeti és szórakoztató.

Fenék Tibi és a magyar jazzénekesnők

Vendégszerző a Jazzfigyelőn! Aki nem más, mint az ország legsexual-erotikusabb fantáziájú informatikus! Ő fog végigmenni az általunk felkínált hölgyeken. Persze csak képletesen! :DDDDDD

Hát sziasztok! :))))))

Mielőtt nekiállnék az Ezredes úrral a celebritásoknak, el kell mondanom valamit. Rafkósak ezek a Jazzfigyelős srácok, kenik sorra a fikát a dzsesszmuzsikusokra, pedig valójában egész nap másféle csiriz előállításával töltik az időt. Én legalábbis így csinálnám! :DDDDD

Felkértek, hogy nézzem át öt magyar jazzékenesnő képeit a neten és a nekem leginkább tetszőről írjak. Hát nem volt könnyű dolga Tibinek! Több hétbe telt, amíg kikeveredett közülük. :DDDDDDD Azt mondjuk nem értem, hogy miért csak ez az öt nő, mert például a Harcsa Veronikát nekem kellett beprotezsálnom. Aztán ott van még a Szőke Nikoletta, bele is szívesen belefeledkeznék! Nagytermészetű nőnek látszik, én meg nagy természetjáróként szívesen bebarangolnám minden zengét és zugát. :DDDDD Csakhogy őrá már nem bólintottak rá a piszkok. :(((((((((( Sebaj, a Marok Marcsa amúgy sem társastánc, de jó, ha tudjátok, hogy Tibinek ő is bejön! :DDDDDDDDDD

Na, de kezdjünk neki!

Pénzes László is utálja a (modern) jazzt

"Mit is mondott Miles Davis? "A jazz halott." De miért mondta? Talán azért, mert ő volt az egyik koporsószögező. Talán részben általa lett azzá a jazz, aminek látjuk ma a színpadon: végetlen, unalmas, atonális improvizációk és sok esetben teljes zenei kakofónia, mintegy érzelmi, sőt amely még rosszabb: intellektuális csúcspontként. Hát, én inkább maradok a D-dúr hármashangzatnál, az legalább konszonáns. Miles Davis meg csak sétált fel-alá a színpadon és órákig improvizált trombitáján. Néha azt is megtette, hogy sértettségében háttal játszott a közönségnek, mert talán egy fehér csúnyán nézett fekete bőrére." (Forrás)

Dzsjeeessz!

„A jazz az, amikor nagyon képzett zenészek megmutatják, hogyan lehet minél idegesítőbb zenét játszani.” (Forrás)

Dés László, amikor veszélyesen él

A szaxofonos tagad, hárít, elhatárolódik.

A nagynevű szaxofonos sztorizik egy beszélgetésen. Nagy büszkén mesél egy kalandot.

A Zawinul a fontos, meg a lóvé

Meghalt a király, éljen a király!

80 éves lenne idén Joe, a fehér (!) amerikai jazz zongoraklimpírozó, akinek zeneileg túlképzett nagyfejűek (és mezei sznobok is) mindenféle erényeket tulajdonítanak. Öt éve krepált be a muksó, de sebaj, rá hivatkozva is le lehet fejni a népektől a gempát. Kezdődhet a Jazztavasz 2012 a Művészetek Palotájában. Idén nem négy napig napi néhány, hanem május 13-án sok koncert teremti a zsozsózsoldos fesztiválhangulatot.

400 ezren voltak a Mediawave jazzkoncertjein

Hatalmas a hangulat!

Megtévedt rockerek – Heaven Street Seven: Jazz (2008)

Mi visz rá arra egy népszerű, a harmincas éveik közepén járó tagokból álló magyar popzenekart, hogy a Gonosszal szövetkezzen? Miért kell egy önállóan is turnézni képes együttesnek magára venni a szégyen bélyegét, hogy együtt emlegessék egy ilyen becstelen ideológiával? Hogy gondolhatja egy Petőfi Rádió-kompatibilis zenésztársaság, hogy ilyen járom igájába hajtja a fejét? De fordítsuk meg a kérdést. Milyen beállítottságú struktúra az, amiben egy ilyen csapat számára teret, hangot, televízió- és rádióidőt, internetes szolgáltatásokat, meghívásokat, fellépési lehetőségeket, hangrendszert, egyáltalán bármit képes biztosítani?

A Tóth Viktor Tercett nem teccett: az obszcén jazz

Rendhagyó koncertbeszámoló a mediawaves színpadbitorlásukról. A szaxofon szopós végén a zenekarvezető-névadó, a doboknál a dobzsenimester Hodek Dávid, a bőgőt meg Szandai Mátyás támogatja.