Földes László Hobo lesújtó véleménye a jazzről

"A rock and roll előtt a jazz juthatott volna el hozzám, de magyar művelői jóvoltából távol maradtam a dologtól. Pár alkalommal – vesztemre – elmentem jazz-klubokba, de ott versenyzőket és bírákat találtam muzsikusok és közönségük helyett.

A műsorok vetélkedő jelleget öltöttek és barátságosnak alig voltak mondhatók. Ki tud ütemenként több harmóniát befogni? Kinek jár gyorsabban a keze? Ezek voltak a megkülönböztető jegyek. Az úgynevezett jam sessionok pedig – nekem, aki akkortájt kosárlabda-játékos voltam – olyan csapatjátékot mutattak, ahol senki sem akarta lepasszolni a labdát a másiknak, s ha mégis, azt úgy tette, hogy a fogadó lehetőleg ne tudja pontosan elkezdeni az új periódust. Ezt a gondosan előidézett „hibát” aztán gúnyos félmosollyal lehetett észrevétetni a jelenlevőkkel. A színpadon különös szertartások voltak, más-más stílust játszó zenészek az örömzenében is kitartottak saját, mindenen felül álló irányzatuk mellett, amitől az öröm a hallgatókban ürömmé változott.