A következő címkéjű bejegyzések mutatása: blogger. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: blogger. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. április 6., péntek

Kérdésre válasz


Többnyire nem, de azért néha besegít. (Forrás)

2012. április 2., hétfő

Egy csodálatos baromság


„Szerintem a jazz a legőszintébb zene. Az improvizációk fontossága ezt meg is követeli. Igazán jó jazz-zenész az lesz, akinek mindig van »zenei mondanivalója«.” (hillaby)

2012. március 27., kedd

Mi sem mondhattuk volna szebben


„Ha virtuóz könnyűzenészt hallok emlegetni, azonnal valami förtelmes jazz vagy egyéb fos értelmiségi zene jut az eszembe.” (Forrás)

2012. március 25., vasárnap

Megérkezett az első komment!


Na, ki találja meg, hogy melyik bejegyzéshez! Igen-igen, oda! Bátran, csak bátran, Hölgyeim és Uraim, éljenek a lehetőséggel! Írják meg a véleményüket a blogról, az adott bejegyzésről, egyáltalán bármiről, ami egy jazztévesztettnek fontos lehet! Közszolgálati médium vagyunk (mínusz állami támogatás), csak Önökért!

2012. március 21., szerda

Stereomackó is utálja a jazzt


Aki jazzt természetesen nem hallgat.

 „Utálom a Jazz-t, a Hammond orgonát viszont igencsak kedvelem, ahogy az idősödő afro-amerikai néniket is. Nem kell megijedni, nem valami ijesztő szexuális aberrációról van szó, csak az ilyen korosodó néger hölgyek valahogy olyan aranyosak, vagy nem is tudom.”

A zenei újságírásban is tevékenykedő úriember ezzel a merész kijelentéssel itt él.

2012. március 18., vasárnap

Lamorak is utálja a jazzt



„Nem szeretem a jazzt öncélúsága, belterjessége, magaskultúrává lobbizott mesterkéltsége miatt.” (Cluster One)

Igen, tudjuk, a „nem szeretem” nem feltétlenül jelent „utálom”-ot, ám a blogos sorozatcím megkövetel ennyi „fölfelé kerekítést.”

2012. március 16., péntek

Mike Stern bedrogozva legalább szórakoztató (lehetett)


Hosszan idézünk egy blogon olvasott könyvidézetből. Na, ilyen nyomorult figurákat hívnak el a Pécsi Tavaszi Fesztiválra, a Nemzetközi Jazz Hétvégre!

Kokó fűtötte jammelések helyszíne volt a 55 Grand (vagy ahogy a törzsvendégek hívták viccesen: 55 Gramm), és előfordult, hogy a résztvevők maratoni, őrjöngésig felpörgetett változatait adták elő itt a „So What” vagy az „Impressions” daloknak, aztán egy-egy hosszabb dobszóló közben levonultak a pincébe egy kis dózis-utánpótlásért. Egy ilyen alkalommal Jaco Pastorius és Mike Stern úgy jöttek vissza a pincéből, hogy egymás nadrágját viselték.

2012. március 15., csütörtök

A legtöbb ember ezért utálja a jazzt

"Mert sose tudom meghúzni a határt aközött, hogy most még csak hangolnak, próbálnak vagy már tényleg játszanak." (Sniccer)


Az Indexhez tartozó blogponthún letiltott blogunk kommentje: