Történetek Szabados Györgyről

Győrött 30 éve aludt el az államhatalom és hagyta, hogy nemzetközi jazzkoncert-sorozatot indítsanak a Hartyándi Jenő-féle figurák. Ennek az évfordulónak állít emléket a ma kezdődő Mediawave fesztivál. A dzsesszzenészek vagy korán halnak, mint Váczi Tamás (1956-1987) és Vajda Sándor (1965-1996), vagy későn, mint Györkös László (1947-1997), de sohasem időben. Szabados György érdemesített minket erre legkevésbé. Ő nem volt tekintettel senkire, hanem bár már 1947-ben megszületett, de csak tavaly, 2011-ben hagyta abba dzsesszel csesztetni a zongorát. Egy ilyen hosszú élet leélése után bőven maradtak róla történetek. Ezekből szemezgettünk. Jó szórakozást!

Bemegy a nyuszika a gyógyszertárba, és mérgesen rácsap a pultra:

- Jépatojta van?

- Nincs nyuszika.

Másnap ismét bemegy a gyógyszertárba, és rácsap a pultra:

- Jépatojta van?

- Nincs nyuszika, de ha még egyszer rácsapsz az asztalra, akkor felraklak arra a fogasra.

Másnap ismét bemegy a nyuszika, és rácsap az asztalra:

- Jépatojta van?

A gyógyszertáros megfogja, és felrakja a fogasra. Nyuszika észreveszi, hogy mellette egy Szabados György kép van felakasztva. Halkan megkérdezi:

- Te is csak jépatojtát szerettél volna?

****

- Szabados bácsi csodálatos ember volt, el is mondok róla nektek egy történetet, gyerekek – kezdi a tanárnő. – Szóval egyszer a dolgozószobájában, nyitott ajtónál Szabados bácsi borotválkozott. Arra járt egy kisfiú és nézte, hosszan nézte. Szabados bácsi pedig befejezte a borotválkozást, majd megtörölte és eltette a borotváját. Pedig egyetlen nyisszantással levághatta volna a kisfiú fejét! Hát ilyen ember volt Szabados György.

****

Magyar jazz zongorista kérdőív:

1.) Ki a példaképed?

.....................

2.) Miért pont Szabados György?

.....................

****

Az öreg jazz zongorista visszaemlékszik egyetlen személyes találkozására Szabados Györggyel még 1972 előttről:

- Bementem a vécébe pisálni, s éppen el is kezdtem annak rendje és módja szerint, amikor észrevettem, hogy a mellettem pisáló alacsony emberke maga Szabados, a vezérünk! Ott állt ő szerényen, nem hivalkodóan, egyik kezével gondosan a piszoárba irányítva kisdolgát. De amikor ránéztem, megláttam a szemeit: olyan jóságos szemei voltak! Mind a mai napig így emlékszem Szabadosra...

****

A magyar festőművészeknek versenyt írnak ki „Szabados San Sebastianban” címmel. Számtalan gyönyörű pályamű érkezik, melyek legtöbbje díszes hangversenytermekben, szalonokban mutatja, esetleg festői spanyol tájakon ábrázolja az ülő, álló vagy épp gondolkozó zongoristát. Utolsóként egy fiatal festő képe marad, mely megdöbbenti a zsűritagokat: a képen egy hálószoba látható, Grencsó István és Szabados felesége éppen szeretkeznek.

- Na, de ember, hát hol van Szabados?

- Hol lenne? San Sebastianban!